Miért adná oda a tanító ingyen a feladatát, miért támogatná még adományával is a weboldal fejlesztését, amikor megalázóan alacsony fizetésből kell megélnie amúgy is?
Ennek a kérdésnek a jogosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy rajtunk kívül mindeddig összesen kettő kollégánk ajánlotta fel feladatait felhasználásra.
Nem is mertünk volna belevágni a munkába, ha mi magunk nem rendelkeznénk olyan mennyiségű saját feladattal, mely már alapja lehet egy ilyen banknak.
Úgy gondoljuk, két alapkérdést érdemes megválaszolnia mindekinek, mielőtt személyes döntését meghozza arról, hajlandó-e bármilyen formában támogatni a Mappa létrehozását:
- Magyarországon a mindennapi alsó tagozatos pedagógiai munka szempontjából fontos, hiánypótló eszköznek tartja-e egy ilyen feladatbank életrehívását, hosszú távú működtetését?
- Amennyiben igen, akkor hogyan látja ezt megvalósíthatónak?
1. válaszunk
Mi magunk régóta alapvetően fontos eszköznek tartjuk ezt a feladatbankot, nem véletlen, hogy már 2005-ben megfogalmazódott az alapkoncepció, s azóta is különböző finanszírozási formákban tettünk kísérletet a megvalósításra. Mind a piaci alapon, mind az “állami szerepvállalással” való finanszírozásról világosan kiderült, hogy egy ilyen projekthez Magyarországon egyik megoldás sem megfelelő.
2. válaszunk
Ezek a konkrét tapasztalataink mind azt mondatják velünk, hogy, ha nem csináljuk meg így, közösségi összefogással, akkor nem lesz, hiába várunk rá, hiába volna szükségünk rá tanítóként, szülőként…
Mert gyorsan, sok, minőségi feladatot előállítani: lehetetlen küldetés. A nagy EU-s fejlesztések egyik jellemzője, hogy rövid idő alatt kell sok pénzt elkölteni, ami épp ellenkezője annak a logikának, mellyel a mi célunk megvalósítható: míg a tartalom fejlesztésén mi lassan 15 éve dolgozunk, egy központi fejlesztés esetében jó, ha 15 hónap van ugyanerre. Nem csoda, ha a sziszifuszinak tűnő vállalás helyett inkább a gyorsan, nagyon sok forrást felszívó digitális eszközök előállítását célozzák meg, kiérlelt tantárgypedagógia, módszertani háttérmunka nélkül.
Mert a digitális kor nagy ellentmondása, miszerint “minden legyen letölthető, ingyenes, mindenki osszon meg mindent velem, de az én dolgaimat nem adom oda csak úgy…” — nehezen feloldható.
Mindezen túl hazánkban egyetlen központi finanszírozással megvalósult fejlesztés esetében sem garantálható, hogy a következő kormányzat nem iktatja ki a rendszerből, értelmetlenné téve az addig beleölt munkát, gyakorlatilag hozzáférhetetlenné téve annak eredményeit.
Mi meghoztuk a magunk döntését; nem néznénk tovább tétlenül, ami a gyerekek tömegével történik/nem történik… https://amappa.hu/projektleiras/#negy
Örömmel fogadunk minden támogatást, ugyanakkor megértjük és tudomásul vesszük a fenntartásokból, bizalmatlanságból, elkeseredettségből fakadó távolságtartást is.
Reméljük, hogy munkánk előrehaladtával, s a közös erőfeszítés gyümölcseként létrehozott eszköz hasznosságával sikerül mind többeket magunk mellé állítani.